2017. 4. 24., hétfő | magyar | srpski | English | Deutsch |
Szolgáltatások | Árjegyzék | Lovak   Galéria | Térkép | Linkek
 
    Címoldal | Rólunk | Kapcsolat    

Rólunk

  1. Történet
  2. Környezet

Történet

A Furioso Lovas Centrum kettős indíttatásból jött létre: egyrészta tulajdonos alapítók, ló, lovaglás és természet iránti vonzalma, másrészt pedig az az igény, ami a lovas turizmus iránt Szerbia ezen részén az elmúlt időszakban kezdett kialakulni. Palics, mint Vajdaság egyik legszebb üdülőközpontja több tízezer vendéget vonz évente, akik számára folyamatos szórakozási és időtöltési lehetőséget kell nyújtani, és eddig a turisták csak korlátozottan tudták a környéken lovaglási igényeiket kielégíteni A Furioso Lovas Centrum célja, hogy a Palicson pihenő turisták számára olyan lovaglási lehetőséget nyújtson, amivel az itt töltött napokat még feledhetetlenebbé teszi. Mindezek mellett a szabadkai és a környező települések lovaglást, a lovas élet szeretői számára is nyitva állunk, lovas és más szolgáltatásainkkal.

A Furioso Lovas Centrum Szabadkához közel, Palics közvetlen szomszédságában a magyar-szerb határtól alig 10 kilométerre Ludason a nemzetközi védelem alatt álló madárrezervátum a Ludasi tó közelében helyezkedik el. Maga a Centrum egy 2 hektáros területen fekszik, melynek keretében az istállókon és a kiszolgáló létesítményeken kívül karámok és lovagló pályák valamint legelők szolgálják a lovasok igényeit.

A létesítmény keretein belül egy 50 személyt befogadó nyáron nyitott télen zárt teremben rendezvényeket szervezünk, amelyek keretében a létesítmény központi helyén elhelyezkedő banya-kemencében sült legjobb bácskai hagyományos ételeket szolgálunk fel.

A lovas szolgáltatásainkon kívül különféle családi illetve céges rendezvények szervezését is vállaljuk természetesen opcionális lovas tartalommal kiegészítve. Centrumunk egyedi szolgáltatása az indoor és az outdoor csapatépítés melyet az üzleti szféra számára ajánlunk.

Célunk, hogy a környező települések gyerekeit, fiataljait megismertessük a lovas kultúra, a lovaglás alapjaival, valamint a falusi élet, a kézművesség és a mezőgazdasági hagyományok tiszteletével. Ennek érdekében egyedi programokat szervezünk a környező iskolákkal együttműködve, amelyek keretében az iskolások egy-egy napot nálunk tölthetnek, így megismerkednek a lovas kultúra alapjaival, a Ludasi-tó természeti értékeivel, valamint kézműves foglalkozások keretében a falusi hagyományokból is ízelítőt kaphatnak.


Ludas és a Ludasi-tó

Ludas ősrégi Szabadka környéki település. Régészeti vonatkozásban Észak-Bácska kivételes jelentőségű helye, hiszen a Ludasi-tó környékén rábukkantak a kb. i.e. 16 000 évvel ezelőtti társadalom (a jégkorszak utolsó szakasza) nyomai mellett a kőkori, rézkori, bronzkori, kora vaskori, szarmata kori, népvándorlás és honfoglalás kori leletekre is.

Ludas írott emlékekben először “Ludasyghaz” néven jelentkezik 1335-ben (Szabadkát először 1391-ben említik!). Ugyanis ekkor Károly király — a kői káptalan által — bevezetteti Magyar Pált Felső Adrián (vagyis Adorján) birtokába, s Adrián egyik szomszédjaként említi az oklevél Ludasegyházat (Ludasyghaz), a későbbi Ludas helységet és pusztát .

Az egykori Ludasegyház nagy valószínűséggel a tó déli csücskénél terült el. Ezt szemlélteti Győrffy György neves történész “Az Árpádkori Magyarország történeti földrajza” című ismert művében is. Ha figyelmesen végigböngésszük a szabadkai levéltár térképgyűjteményét, azt tapasztaljuk, hogy a falu lakossága a XVIII. századtól főként a Ludasi-tó nyugati partjának észak-déli vonulata irányában telepedik meg. Azonban a tó déli része, a Kanizsai út közelében, mindenkor sűrűn lakott. Birtokai nyugati irányban majdnem Palics alá nyúltak be, a település szerkezetet a szórt tanyás rendszer jellemezte.

Ludas lakosainak életében fontos szerepet játszott a Ludasi-tó. A mocsaras, lápos vidék, a tó náddal benőtt vízi világa jó védelmet nyújtott a portyázó török csapatok ellen, később pedig a betyároknak szolgált rejtekhelyül. Feljegyzésekből tudjuk, hogy a török veszedelem idején a nép a tó partján árkot ásott és szekérvárat formált. “Legnagyobb veszedelemkor a nádasba bújtak, naphosszat a vízben állottak és a közeledő ellenség zajára a víz alá is merültek nádat tartva szájokban, melyen át levegőt szívtak, hogy meg ne fulladjanak; míg a... vad tatárok... lovaiktól, barmaiktól... élelmi szereiktől fosztották meg őket, sőt közülük nem egyet rabbá is tettek. Csak éjjel merészeltek átázva s fázva a nádasból előjönni... de reggelre ismét elbújtak a nád közé. A környéken portyázó ellenség azonban cselhez folyamodott; s hogy onnan kicsalja, a nép nyelvén talán foglyai által egyesek neveit kiáltatá: »Kata! Bára! Mára! Jertek ki bátran, az ellenség már elment!« S többen hittek a csalfa hívásnak és az ellenség prédája lettek” .

A Ludasi-tó varázslatos világa több művészt, írót ihletett meg. Vajda János 1883-ban többek között így örökítette meg: “Fogadni lehet rá, hogy mint a ketrecben nevelt oroszlán, ha egyszerre a Szahara közepén elszabadulna, a végtelenben találná magát, úgy egy olyan városi kalitkájából kiszabadult kanáriszerű kiránduló, a Velencei tó helyett itt a »Ludas« közepére érve, egyszerre csak szorulni érezné a mellét, és tán nem is szégyellené megvallani, hogy — Szeretne másutt lenni (...) Akár a nagy óceán közepe! Ugyanaz a döbbentő, nyomasztó érzete a teljes elhagyatottságnak. Csak ég és föld, azaz víz, annyival rosszabb az óceánnál, hogy azt meg lehet úszni, (ha tudsz,) — ezt pedig se lábolni, se úszni! Azután ott elláthatsz messze, szemed keresgélhet valami mentő deszkaszálat a csalókán csillogó távolban, — itt be vagy zárva fejed fölé boruló nád és sás csatornákba, melyek kérlelhetetlenül hallgatagok visszhangtalanok, némák, mint a Chartreuse sötét cellái s csak a memento morit sugdossa a füledbe...” .

Kosztolányi Dezsőt sem hagyta hidegen a ludasi táj. Bizonyságul szolgál erre “Késő ősz a Ludasi pusztán” című verse. A Kosztolányi családnak ismerős volt ez a táj, annál is inkább, mert a költő édestestvére (Árpád, akinek nevét ma a falu fő utcája viseli) Ludason orvosként tevékenykedett.

A mai falu 1310 főt számlál, amelyet 95%-ban magyarok lakják, a többi lakos horvát és egyéb nemzetiségű. A faluban óvoda és négy osztályos általános iskolai is működik. A mai ludasi lakosság fő foglalkozása az állattenyésztés és földművelés, főleg zöldségfélék közte a messze földön híres foghagyma termesztése.

Ludason a kulturális élet igen gazdag, a Ludas Matyi Művelődési Egyesület fogja össze a műkedvelőket, ezen belül amatőr színjátszó társulatot, a mennyecske kórust, a modern tánccsoportot és a mesemondókat.

A falu legnagyobb ünnepsége a Falunap és Fokhagyma Fesztivál, minden év augusztusában. E rendezvény választékos kulturális és sport műsorokkal szórakoztatja a helybelieket és az ide látogatókat. Ennek keretében minden évben fellépnek különböző tánccsoportok és énekkórusok, valamint röplabda és labdarugó csapatok mérkőznek meg egymással. A falut három település irányából lehet megközelíteni aszfaltozott úton, Palicsról, Hajdújárásról és Kispiacról.

A Ludasi tavat, mintha az egykori Ludaspuszta mocsaras világának egy ottfelejtett darabja lenne, a régebbi térképeken nem is jegyzik, először egy 17. század végi térképen van bejelölve. Területe 382 hektár, különleges felügyelet alatt álló területe azonban 677 hektár körül van, madártani szempontból európai jelentőségű ez a terület, rajta van a ramsari területek (nemzetközi jelentőségű vizes élőhelyek) listáján.

A Ludasi-tó több forrásból kap vizet: a felszínhez közeli talajvizekből, a Körösből és a Palicsi-tóból. A sorozatos száraz esztendők következményeként a tó egyre nagyobb vízhiánnyal küzd. A nyári hónapokban gyakran kritikus szintre csökken a vízszint, ami már a tó élővilágának létét is fenyegeti. A Körös évszázadokon keresztül látta el a tavat vízzel, egykor a Szabadka-Horgosi-homokpuszta keleti, alacsonyabb fekvésű területeit, a mai tőzeglápos részeket is elöntötte. A mai kevesebb víz miatt veszélybe került a Ludasi-tó élővilága. A tó vize nagyon sekély, iszapos, a sekély víz lehetővé tette hogy a tó középső részein a "nádszigetek" jelenjenek meg, melyek fészkelő helyül szolgálnak a madarak számára, a tó délnyugati részében pedig búvóhelyet biztosítanak a vidrának.

A rendszeres kutatások eredményeként 238 madárfaj előfordulása bizonyított a Ludasi-tavon. A mintegy 90 féle madárfaj közül kiemelten értékes a fülemüle sitke, mivel fészkelését Szerbia területén csak itt sikerült bizonyítani. Megemlíthető még néhány ritkaságszámba lévő madár: réti tücsökmadár, kékbegy, gémfélék, vízityúk, guvat, vízicsibe, barkóscinege, búbos vöcsök, godák, stb.

A Ludasi-tó harminc évvel ezelőtt még viszonylag jól megőrzött természetes oázisnak számított. Jelentős állomása volt az észak-déli madárvonulási útvonalaknak. Ritka madarak fészkelő és a vándormadarak pihenő és táplálkozó helyéül szolgált.

A nád, azon kívül, hogy búvóhelyül szolgál a tó állatvilágának, természetes bioszűrő is egyben, tisztítja a vizet, magába szívja a mérgező anyagokat, a fémvegyületeket, a növényvédő szereket és a fenolokat. Másrészt viszont a nád, ha nem irtják, azaz vágják, benövi a szabad vízfelületeket és más környezeti tényezőkkel együtt, hozzájárul a tó elmocsarasodásához. A nád gátolja az eróziót is, átszövi és megköti a talajt. A Ludasi-tó estében azonban nem kívánatos a nád előretörése a keleti lejtős löszparton, mert kiszorítja az itt még fellelhető jellegzetes sztyeppei vegetációt. A keleti löszpartot a ritka növények, a fekete kökörcsin (Pulsatilla pratensis), az osztrák zsálya (Salvia austriaca), a kövér aggófű (Senecio doria), valamint egy pannon endemikus növény a száratlan csűdfű (Astragalus excapus) jelenléte teszi különösen értékessé és rendkívüli botanikai jelentőségűvé. A száratlan csűdfű hazánkban csak két bácskai lelőhelyen fordul elő. Az említett ritka növények jelenléte indokolttá teszi a Ludasi-tó jelenlegi védettségi státusát.

A Ludasi-tó vize édes és így a múltban halállománya sokkal gazdagabb volt. A tóban legjellemzőbbek a pontyfélék, ezenkívül a sárgakárász és a busa. Azonban számuk jelentősen megfogyatkozott, így horgászni csak a kijelölt helyeken szabad. A rovarvilágból fontos megemlítenünk a lepkéket és a szitakötőket, melyből az előbbi csaknem 100 míg az utóbbi 30 fajjal képviselteti magát. Az emlősök közül sok védett fajjal találkozhatunk, mint például a denevér, a cickány, az ürge, és a vidra.

A legújabb vizsgálatok bebizonyították, hogy a világban eltűnő félben lévő, rendkívüli értéket képviselő, síkvidéki tőzeglápos területről van szó. A biodiverzitásról szóló nemzetközi egyezmény kötelez bennünket, a ritka fajokat, sajátos társulásokat és fragilis (törékeny) ökoszisztémákat magukba foglaló tőzeglápok megőrzésére. Mivel ezeken a területeken egyedülálló, csak itt fejlődő, posztglaciális (jégkorszak utáni), hideg éghajlatú korszak maradványai alkotta növénytársulások vannak. A tőzeglápos területek az edényes növények ritka lelőhelyei közé tartoznak Szerbiában, ezért a Természetvédelmi Hivatal azon munkálkodik, hogy a terület megfelelő védelemben részesüljön.


Palics és a Palicsi tó

Bővebben Palicsról...


Homokháti kistérség

ÉSZAK-BÁCSKAI HOMOKHÁTI SOKADALOM

A napfény és az ízletes gyümölcs hazája

Az Észak- Bácskai Homokháti Kistérséget 2000-ben alapította öt település: Hajdújárás, Királyhalom, Kispiac, Ludas és Nosza. Később csatlakozott hozzánk a szomszédos Horgos is.

Ez egy regionális együttműködési formája településeinknek, amely azzal a céllal köttetett, hogy a nagyjából megegyező kultúrával és gazdasági adottságokkal rendelkező falvaink egységesen összefogva mutathassák be értékeiket a nagyvilágnak. Emellett infrastruktúrális és gazdaságfejlesztési érdekérvényesítésben is hatékonyabbak tudunk lenni.

Kifejezetten büszkék vagyunk, hogy az egykori Jugoszláviában- közösségünk hagyományos európai értékrend melletti elkötelezettségének köszönhetően- abban az időben is tudták az itt élő emberek, hogy számunkra az egyetlen járható út a fejlett Európa felé vezet. E cél tükrében hoztuk létre országunk első kistérségét.

A sorsnak és eleink bölcsességének köszönhetjük településeink nem mindennapi környezetét. Gondoljunk csak az Árpád-kori Horgas halászfalu templomromjára, vagy a Ludasi-tóra a maga öko szisztémájával és életet adó gazdagságával, illetve az 1857-ben telepített Szelevényi erdőre mai élővilágával és a térség kiapadhatatlan legendáival, amelyek mindig hangulatossá teszik e vidéket.

E kistérségben számos művelődési és hagyományőrző egyesület fejti ki áldásos tevékenységét, őrizve és gyarapítva a magyar kultúra értékeit. Mivel a múlt mellett a jelent is fontosnak tartjuk, ezért képzőművészeti és környezetvédelmi csoportok is működnek, amelyek napjaink értékeit hivatottak megóvni.

Falvainkban minden esztendőben megrendezésre kerülnek a nagyszámú látogatót idevonzó helyi jellegű ünnepségek, amelyek évről évre változatos programot kínálnak.

Az eddig említettek mellett szeretnénk a közfigyelmet a páratlan természeti adottságokban, az öko turizmusban- és faluturizmusban rejlő lehetőségekre irányítani.

Vidékünk talán egyedi termőtalajának, mikroklímájának és nem utolsósorban a fáradhatatlanul dolgozó embereknek köszönhetően az itt termelt, méltán híres gyümölcsök, zöldségfélék, valamint az itt nevelt háziállatokból nyert húsipari készítmények nemcsak belföldön váltak elismertté és keresetté.

A több ezer hektárnyi területen termelt gyümölcs egy része a gazdák jó szorgalmának köszönhetően a pálinkafőző kazánokban nemesül át élet elixírnek számító, kiváló minőségű pálinkává.

Az errefelé élő emberek különösen szeretnek jókat enni, inni és mulatni- ennek köszönhetően rendkívül gondossággal, odafigyeléssel készítik ételeiket,alá ágyazva a borvidékünkön termelt, helyi fajtákból készült, kiváló minőségű boroknak, ezáltal felejthetetlen gasztronómiai élményt nyújtva az idelátogatóknak.

Isten kegyelméből szeretettel őriztük meg értékeinket, amelyeket szívesen osztunk meg vendégeinkkel is.


Szálláshely : Villa Ricz



Bo Frohsinn Bubi Lilla Barbara
© Copyright 2017 Furioso
ProRegio © 2017